Ökofláció - egy újabb gazdasági gond, amely a fogyasztási cikkek piacát sújthatja

Egy harmadik gazdasági gond kezd jelentkezni az infláció és a defláció mellett: az ún. ökofláció (angolul: ecoflation), ami alatt az értendő, hogy egyre költségesebbé válik az üzleti tevékenység folytatása a változó éghajlatú világban.

Az ökoflációnak súlyos kihatása lehet a fogyasztás cikkekre a következő öt-tíz évben - derül ki egy új jelentésből, amelyet a World Resourses Institute (WRI) és a globális igazgatással foglalkozó A. T. Kearney szaktanácsadó cég készített és tett közzé december 2-án. A tanulmány szerint azok a cégek, amelyek gyorsan fogyó fogyasztási cikkeket állítanak elő, kezdve a gabonapelyhektől a samponokig, elveszíthetik bevételeik 13-31 százalékát 2013-ra és 19-47 százalékát 2018-ra, ha nem alkalmaznak fenntartható környezeti gyakorlati megoldásokat.

A globális felmelegedés "költségei" a súlyosbodó hőséghullámok, aszályok, erdőtüzek és a pusztítóbb trópusi viharok formájában jelentkeznek, és ma még nem tükröződnek a fogyasztói árakban. Ezeket a költségeket a kormányok és a társadalom fizetik - mondta Andrew Aulisi, a WRI munkatársa. Véleménye szerint ez a helyzet változhat, ha az Egyesült Államok kormánya lépéseket tesz egy olyan rendszer érdekében, amelyben megfizettetik a globális felmelegedést okozó szennyezőanyag-kibocsátást. Ilyen szabályozás Aulisi szerint 2009-ben még nem várható, de 2010-ben már nem kizárt.
Még az előtt, hogy bármiféle ilyen új szabályozás életbe lépne, egyes cégek már ma igyekeznek csökkenteni károsanyag-kibocsátásukat. Köztük a Procter and Gamble fogyasztási cikkeket gyártó óriáscég, amely egy ideje mérsékli a műanyagok és a fosszilis eredetű anyagok felhasználását. Az A. T. Kearney munkatársa, Daniel Mahler szerint azonban a változásoknak ennél messzebbmenőknek kell lenniük, és érinteniük kell a beszállítói láncokat is.

Például azok a cégek, amelyek arra számítottak, hogy az Egyesült Államokban a szállítási költségek alacsonyak maradnak, a munkabér-költségek viszont emelkednek, termelésüket kihelyezték olyan országokba, ahol az alkalmazottaknak kevesebbet fizetnek. Csakhogy a gyártás kitelepítése mint megoldás veszíthet vonzerejéből, amint a hosszú távú szállítás során kibocsátott szén-dioxid után fizetni kell.
Az ökoflációval kapcsolatos forgatókönyv szerint a világ vezető gazdaságai várhatóan tonnánként 50 dolláros árat határozhatnak majd meg a kibocsátott szén-dioxidra - mondta Aulisi. Ez ötszöröse-tízszerese annak az árnak, amit jelenleg az Egyesült Államokban kell fizetni az önkéntes vállalások piacán történő karbon-kereskedelemben. Az Egyesült Államokban nem létezik kötelező karbon-piac.

- 2008. december -